1. vall is sajnálkozás, lelkiismeret-furdalás fogja el valami miatt. megbánta bűnét, tettét. ▸ megbánja, mint a kutya, amelyik kilencet kölykezett

2. <rendsz. fenyegetésként:> kárát látja valaminek. megbánja még ő ezt!; ▸ nem fogod megbánni

1. <felsorolásban:> és. hinta, homokozó meg mászóka van a játszótéren. | <összeadásban.> öt meg öt (az) tíz. | <kapcsolatos m-ok között.> fúj a szél, meg az eső is esik. | <toldásszerűen haszn. m-rész v. m kapcsolására:> továbbá. vett cukrot, sót, no meg csokit a gyereknek.

2. <megismételt szavak között, fokozás kif-ére.> ▸ ezer meg ezer ▸ újra meg újra

3. <a pontos megnevezést, ill. szó szerinti elmondást helyettesítő kif-ekben.> ekkor meg ekkor.

4. (a m-ban a második helyen) <ellentét kif-ére:> pedig. ez piros, az meg sárga.

5. <érzelmileg színezett m-ban.> hát te meg hogy kerülsz ide?; ez meg mi?

[↔meg² ]

1. ritk hátrafelé, vissza. megfordul. | magához, magának. meghív, megtart [valamit magának].

2. <mozzanatos, ill. nem tartós cselekvés, történés kif-ére.> meghúz, megborzong.

3. <a cselekvés, történés elkezdődésének kif-ére.> megindul, megszeret.

4. <a cselekvés, történés befejeződésének kif-ére.> megöregszik. | <a cselekvés, történés részleges befejeződésének kif-ére.> megkopik.

5. <a cselekvés, történés eredményes befejeződésének kif-ére.> megkeres, megmenekül.

6. <egyszeri cselekvés, történés kif-ére.> megjelöl, megkér.

7. ritk <a cselekvés, történés nagy fokának kif-ére.> megnyaggat, megszenved.

8. ritk <annak kif-ére, hogy valaki, valami valamilyen helyzetben, állapotban tud maradni.> megáll [a bicska a fában]; megül [egy helyen].

9. <konkrét jelentésű ige átvitté, elvonttá változtatására.> meghurcol, megvisel.

10. <egyéb jelentésmódosító szerepben.> meglép, megszól.

11. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> meg-megáll.

[↔mögé ]

1. ▸ vhogyan bán valakivel ▸ úgy bánik valakivel, mint a kutyával ▸ úgy bánik vele, mint a hímes tojással

2. ▸ bánik valamivel

3. valamivel (vhogyan) dolgozik, azt (valamilyen módon) kezeli, (fel)használja. jól bánik a karddal.

[←bán¹ ]

1. áll a ragadozók közé tartozó, ház- és nyájőrzésre, vadászatra stb. haszn. v. kedvtelésből tartott háziállat (canis familiaris). ▸ kivert kutya ▸ veszett kutya ▸ annyi, mint a tarka kutya ▸ úgy élnek úgy vannak, mint kutya meg a macska | ▸ kutyástul, macskástul

2. ▸ valakinek a kutyája

3. biz (jelzett tulajdonsága miatt) megvetést érdemlő személy. irigy kutya! | ▸ nagy kutya

4. biz | <kif-ekben:> jelentéktelen ember v. dolog. azért a mádi bor se kutya! | ▸ a kutya se a kutya se törődik vele.

5. <indulatos beszédben, elhomályosult jelentéssel.> a kutya mindenit!; kutya meg a macska! | <indulatos tagadás kif-ére.> kell a kutyának! | ▸ kutya fasza | ▸ kutya füle

6. <fogadkozásokban, nyomósításul.> kutya legyek, ha meg nem teszem! ▸ egyik kutya, másik eb

1. gyalázatos, cudar. kutya élet, világ. | veszedelmes. kutya egy fegyver!

2. gondot, bajt okozó, nehéz. ennél kutyább munkát még nem kaptam! | tréf bosszantó, de elismerést keltő. ez a kutya kölyök túljárt az eszemen!

3. ▸ kutya baja

4. ▸ valakinek kutya kötelessége valami

5. ▸ kutyául kutyául fúj a szél.

6. (hsz-szerűen) biz <fokozásként:> szörnyen, rettenetesen. kutya nehéz lecke.

1. nyolcnál eggyel több (9). | rendsz. biz ennyi egyed, (pénz)egység. kilenc ötvenbe kerül. | ennyi év(es). betölti a kilencet. | ennyi(edik) év, óra, es. perc. kilenckor kezdődik. | az ilyen számú ház, helyiség. jókai u. kilenc. | <pongyola haszn, hónap neve után:> kilencedike. február kilenc. | kilencedik. a kilenc (helyesen: kilencedik) kerület. | ▸ kilencen

2. biz a kilences számjegy. fölírom a kilencet.

[ fgr el.]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

1. milyen módon? mint történt a dolog?

2. milyen állapotban? hogy s mint vagy?

3. rég <felkiáltásban:> mennyire! mint sajnálom!

1. amely módon v. állapotban. úgy maradt, amint volt. | <nem valódi alárendelésben, vmely kiegészítő megjegyzés bevezetésére.> amint mondják, nagy tél lesz.

2. a megjelölt körülmény következtében v. arányában. amint sötétedett, bezárkóztunk.

1. mialatt, amíg.

2. amely időpontban v. rögtön utána; mihelyt. amint elkészülsz, szólj!